• Egy bukovinai székely írástudó: Sántha Alajos

    Közzétéve: 2013. április 9, by in Hírek
    sántha
    Nekrológ
     
    Néhány nappal ezelőtt kaptam a hírt, hogy Sántha Alajos 99 éves korában befejezte földi pályafutását. Csendesen, ahogy élt. Nem volt nagy hírverés körülötte   sohasem, pedig az a néhány mű, amit alkotott, hiánypótló, összegező alapmű a bukovinai székelyekről. Példát mutatott nekünk, az utána jövő nemzedékeknek (bukovinai székely származású értelmiségieknek), tegyünk meg mindent, hogy ennek a kicsi népnek nyoma maradjon. Ha máshol nem, az írásokban, könyvekben, s más adathordozókon. Ezzel tartozunk elődeinknek, akik közel kétszáz évig hűségesen ragaszkodtak magyar anyanyelvükhöz, szokásaikhoz, hagyományaikhoz. Sántha Alajos életműve irányadó nekünk hűségben, alaposságban, szerénységben. Búcsúzunk tőle a bukovinai székelyek kedvelt virrasztóénekének utolsó két sorával:
     
                                   „Adj Istenem nyugodalmat,
                                   Mennyországban bő jutalmat!”

     

    Egy bukovinai székely írástudó: Sántha Alajos

     

    Az írás szerzője: Fábián Margit.

    A cikk a nekrológ nélkül a soron következő Honismeret című folyóiratban megjelenik.

     

    Az Értelmező kéziszótár szerint az „írástudó” szó második jelentése, olyan írni tudó, művelt, tudós embert jelent, aki a közélet formálója is egyben. Sántha Alajos minden tekintetben megfelel ennek. Azon kevés bukovinai székely értelmiségi közé tartozik, aki még az 1941-es kitelepítés előtt végezte el a tanulmányait, s szerezte meg a diplomáját. Nagy szó volt ez abban az időben, mert a családnak nagy áldozatot kellett hoznia, ha valamelyik gyermekét taníttatta. Csak néhány székely család vállalta ezt, s a Sántha-családból két fiúgyermek végzett egyetemet.

    Sántha Alajos sokgyermekes bukovinai székely családban született 1914-ben Istensegítsen. Tizenhárman voltak testvérek, ebből tízen élték meg a felnőttkort. Tizennyolc hold (9 fálcsa) földön gazdálkodtak, ez Bukovinában jómódnak számított, de a sok gyermek között felosztva mégis kevésnek bizonyult. Ezért a szülők taníttatták a fiúkat. A legkisebbet és a legnagyobbat felsőbb iskolába küldték, a többi valamilyen mesterséget tanult. A legnagyobb, Sántha Pál pap lett, a budapesti egyetem hittudományi karán végezte tanulmányait. 1923-tól 1962-ig Kanada Stockholm nevű városában az ott élő magyarok között lelkipásztorkodott. Templomépítő és közösségformáló tevékenységére ma is nagy elismeréssel emlékeznek Kanadában.

     A legkisebb gyermek, Alajos a kézdivásárhelyi gimnáziumban érettségizett, majd a gyulafehérvári hittudományi főiskolára iratkozott be. A hittudományi főiskola után a kolozsvári magyar egyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Erdély különböző iskoláiban tanított, így Csíksomlyón a tanítóképzőben, ahol a bentlakásos kollégiumot is vezette. Ezt az iskolát a második világháború után a román állam megszüntette, őt pedig Aradra helyezték 1948-ban. Egy általános iskolában, majd hamarosan a helyi gimnáziumban folytatta a tanítást nyugdíjazásáig. Csak 1988-ban települt át Magyarországra testvéreihez, Csátaljára.

    Már diákkorában érdekelte népe, a Bukovinában élő kis magyar népcsoport története. Kisebb tanulmányai már 1936-tól megjelentek a különböző erdélyi újságokban, így a Paál Árpád által szerkesztett Magyar Lapokban, a Katolikus Világban és a Székelyudvarhelyen megjelenő Székelységben. Elsőként mutatta be Cacicát /Kácsika/, a bukovinai katolikusok és a bukovinai székelyek nagyhírű búcsújáró helyét. Két cikkében írt Mártonffi Mórról, a bukovinai székelyek első papjáról, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a székelyek letelepítésében. 1939-ben, Józseffalva leégése után a Magyar Lapok gyűjtést szervezett a szerencsétlenül járt falu megsegítésére. Sántha „lelkesítő üzenetben” emlékeztette az erdélyi magyarokat, milyen nagylelkűen segítették az 1866-os éhinség és kolerajárvány idején a bukovinaiakat.„… az akkori lelkes gyűjtők és adakozók buzgósága legyen lélekbemarkoló és biztató üzenet Józseffalva mai felépítőinek”- fejezi be az erdélyi magyarokhoz írt üzenetét. A magyar Lapok augusztusi számában Józseffalva történetének megírásával járult hozzá az akció sikeréhez.1

    A 19. század elejétől olvashatunk hosszabb-rövidebb beszámolókat a Bukovinában élő székelyekről. A 20. században, a két világháború között már hosszabb tanulmányok is megjelentek róluk, gondolok itt Jancsó Elemér, Kis-Várday Gyula és Oberding József írásaira. 2 Az első könyvet, amely átfogó, részletes képet ad a népcsoport 165 éves történetéről, Sántha Alajos írta 1942-ben, Bukovinai magyarok címen. Könyvének anyagát a kolozsvári és a csernoviczi egyetem könyvtárában gyűjtötte össze. 118 nyomtatásban megjelent tanulmányt, 11 kéziratot és 16 adatközlő szóbeli elbeszélését használta fel könyve megírásához. Ez is mutatja, milyen alapos munkát végzett. Ő az első, aki a csernoviczi egyetem könyvtárában lévő német nyelvű forrásokat felkutatta, és könyvében felhasználta. De felhasznált minden tudósítást, beszámolót, levelet, tanulmányt, riportot, amit a bukovinai magyarokról írtak valaha, vagy a történelmükkel kapcsolatba hozható. Tanulmányozta még Bukovinában a plébániákon fellelhető anyakönyveket, és a papok által írt különféle feljegyzéseket.

    Az előszóban így magyarázza a könyve címét: „Ezek a magyarok pedig bukovinai magyarok. Bukovinai magyarok, mert majdnem kétszáz esztendővel ezelőtt, a madéfalvi veszedelem idejében, amikor az idegen zsarnokság elkergette hazájukból, szülőföldjükről: Bukovina befogadta őket, otthont és kenyeret adott nekik. Életük ezért bukovinai magyar élet, történetük bukovinai magyar történet.”3 Azt is leírja, kinek szánta a könyvet: „Elsősorban a bukovinai magyar falvak népére gondoltam: olyan könyvet adni e nép kezébe, amelyből saját múltját megismeri. Azután azokra gondoltam, akik a mai napig sem tudják, hogy Bukovina, az nem Moldva, és hogy a bukovinai magyarságnak teljesen különálló, minden más magyar népcsalád történetétől elütő, saját története van.”4 Tizenkilenc fejezetben írja le a 165 év történetét. Igen találóak, sokatmondóak az egyes fejezetek címei, pl.: Csíkország siralma, Szőlőskert a Szucsáva partján, Mártonffi iskolái, A Szent László Társulat őrködése, Józseffalva az égő áldozat stb. A székelység történetét  ő is a madéfalvi veszedelemmel kezdi, de részletesebben a XVIII. századvégi bukovinai betelepítéssel foglalkozik. Pontosan leírja a hét falu születésének történetét.  A hét falu: Istensegíts (1776-77), Fogadjisten (1776-77), Hadikfalva (1785), Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786), Laudonfalva és Raráncsa. Laudonfalva alapításáról nincs pontos adat, Sántha Alajos szerint: „Jóformán meg sem született, máris felbomlott”.5      Raráncsa csak két évig létezett, lakói 1788-ban Andrásfalvára költöztek. Így lett a hét faluból öt. A jobbágysors, a kolera, az ínség bemutatásánál nagyszerűen ötvözi a szájhagyományt a szakirodalom adataival. Ő foglalkozik először a bukovinai magyarok iskoláinak, hitéletének történetével, s ezen belül a Szent István, illetve a Szent László Társulat szerepével az iskolák fenntartásában. Jól követhető a könyvben a kirajzások története 1883-tól 1941-ig. Bukovina elhagyásával, az 1941-es Bácskába való kitelepüléssel zárja a bukovinai magyarok történetét.

    Stílusa egyszerű, olvasmányos, mindenki számára érthető, ugyanakkor megfelel a tudományosság követelményeinek is. A könyvben közölt adatok pontosak, megbízhatóak, mindenütt megtaláljuk a megfelelő utalást a forrásokra is. Ezért érthető, hogy az 1950 után a bukovinai székelyekről megjelent írásokban mindenütt megjelölik forrásként Sántha Alajos könyvét.  Most ismét megjelent hasonmás kiadásban ez a könyv, aminek feltétlenül ott a helye minden bukovinai székely család, és az irántuk érdeklődők könyvespolcán.



    1 Az idézet Lelkesítő üzenet a múltból című írásának befejező mondata.  Sántha 1936-tól 1939-ig megjelent tanulmányai: Bukovina Boldogasszonya. Katolikus Világ. 1936. 8.sz. 250-251. old.; Benedek Elek húsvéti álma a bukovinai magyarok földjén. Magyar Lapok, 1938. ápr. 17. 16.old.; Székely apostolok a bukovinai székely-magyarok között. Székelység, 1938. 5.sz. 51. old.; Lelkesítő üzenet a múltból. Magyar Lapok, 1939. Júl.15. 1-2. old.;  Hogyan keletkezett Józseffalva? Magyar Lapok, 1939. aug.6. 4. old.

    2Kis-Várday Gyula: Bukovinai székely falvak. Ethnographia. 1933. 131-139. old.;  Jancsó Elemér: A bukovinai magyarok mai helyzete. Magyar Szemle. 1934. 1-8.old.; Oberding József: A bukovinai magyarság településtörténeti és társadalomrajzi vázlata. Kolozsvár, 1939.

    3 Sántha Alajos: Bukovinai magyarok. Kolozsvár, 1942. 3.o.

    4 Sántha, 1942. 3-4.o.

    5 Sántha, 1942. 36.old.

     

     

2 hozzászólás.

  1. Dr. Gönczi Attila szerint:

    Nagyon fellelkesített az írás, illetve megilletődve tudtam meg hogy igen tisztelt és nagyrabecsült volt osztályfőnököm eltávozott közülünk.

    Aradon a Kossuth utcai általános iskolában voltam tanítványa nyugdíjazása előtti utolsó osztályában. Azt nem tudom hogy tanított-e gimnáziumban is, de abban biztos vagyok hogy a 60-as években, 1974-es nyugdíjazásáig a Kossuth utcai általános iskolában tanított magyar nyelvet és irodalmat és nem akárhogy. Nagyon erős és mély nyomott hagyott bennünk, amit csak felnőttekként értettünk meg. Abban hogy megszerettük az olvasást (írástudók lettünk, néhányan talán a címben használt második értelemben akár), abban hogy megértettük csak a komoly és kitartó munka vezethet sikerhez, abban hogy jó emberekké lettünk, hogy mélyen megszerettük azt amit őseink ránk hagytak. Miután elváltunk hivatalosan, még évekig (amíg még Aradon élt) találkozgattunk és mindig érdeklődött volt tanítványairól: nagy örömmel hallgatta a jó híreket és elszomorították a kevésbé jók.

    Nagyon köszönöm sok más volt osztálytársam nevében is azt hogy megtudhattunk róla olyanokat amiket túlzott szerénysége miatt, már-már titokként kezelt.

    Érdekelne hogy hol van végső nyughelye.

    Nyugodjék békében bár emléke még sokáig élni fog volt diákjaiban meg talán azok leszármazottaiban is. S ha igaz hogy csak az hal meg akit elfelejtenek, akkor ő még sokáig élni fog. Az is bizonyos hogy tudatalattinkban, illetve abban hogy milyenek gyermekeink és unokáink mindig is benne lesz Sántha Alajos tanár úr hatása.

    Tisztelettel,
    Dr. Gönczi Attila, mérnök

  2. Horváth Tünde szerint:

    Isten nyugtassa kedves és nagyrabecsült kollegámat.Sokat segített nekem a pályám kezdetén türelemmel,jósággal és szeretettel.Csak tisztelettel tudok rágondolni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.