Mesemondó, népdalénekes, a Népművészet Mestere
1943-ban a vajdasági Bajmokon láttam meg a napvilágot. Szüleim nemzeti kisebbségben született emberek. Édesapám, Kóka István bukovinai székely származású asztalosmester, édesanyám, Gyurcsik Mária bácskai magyar. Ő varrónő volt. A bukovinai székelyeket 1941 májusában telepítették Bácskába, onnan 1944 októberében menekülniük kellett. 1945 márciusában telepítettek le bennünket a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán. Itt végeztem el az általános iskolát, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanultam tovább. A Kaposvári Felsőfokú Tanítóképzőben szereztem tanítói oklevelet.
1962-ben a szüleimmel, számos rokonommal és bukovinai székely falumbélivel Érdre költöztünk.
1964-ben férjhez mentem Szentes Jánoshoz és az Érddel szomszédos Tárnokon lettem tanító.
1965-ben született a leányom, Szentes Erika Csilla. 1968-ban elváltam a férjemtől.
1965-től 1979-ig kisebb megszakításokkal tanítottam az Érdi 5. sz. Ált. Iskolában, az Érdi 1. sz Ált. Iskolában és a Diósdi Általános Iskolában. Közben 1974-1977-ig a Budai Járási Művelődési Központ főállású munkatársa voltam.
1979-ben súlyosan megbetegedtem és két évre leszázalékoltak. 1985-ben vállaltam ismét főállásban munkát. A Kisdobos c. gyermeklap újságírója lettem. Újságunk 1990-ben megszűnt, ekkor az érdi Liget Termál Szállóban kulturális igazgatóhelyettesként helyezkedtem el.
1992-ben meghívtak a Magyar Művelődési Intézetbe, ahol 2000 decemberéig dolgoztam népzenei főelőadóként.
1998-ban Budapestre költöztem.
Gyermekkoromtól nagy figyelemmel és odaadással igyekeztem megismerni, megtanulni és másoknak is bemutatni népcsoportom, a bukovinai székelyek történetét, népművészetét, életét.
Tíz éves koromtól táncoltam iskoláim néptánc csoportjaiban, de a szekszárdi Sárközi Együttesnek és később a Somogyi Népi Együttesnek is tagja voltam. Tizenkilenc éves koromban indultam el az első igazi néprajzi gyűjtőutamra. Meséket és népdalokat gyűjtöttem, s tanáraim segítségével pályázatot készítettem az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra. Második helyezést értem el, s jutalmul felhoztak Budapestre, a Néprajzi Múzeumba. Akkor megismerkedtem mindazokkal a kiváló szellemi nagyságokkal, akik későbbi életutamat meghatározták. A néprajzi gyűjtőmunkát azóta se hagytam abba.
1971-ben alakítottam, és máig vezetem az Érdi Bukovinai Székely Népdalkört.
1973-ban a Szóljatok játszók, regölők c. pályázaton a Csiki Véró élete c. monodrámám forgatókönyvével, majd a bemutatásával országos első helyezett lettem. Ekkor indult előadóművészi pályám. Gyűjtéseimből előadóesteket, meseműsorokat szerkesztettem, amelyekkel az egész „magyar glóbuszt” bejártam. Hanglemezek, kazetták is készültek belőlük.
1989-ben jelent meg első könyvem, a bukovinai székely, gyímesi és moldvai népi szerelmes történeteket tartalmazó Egy asszon két vétkecskéje c kötet.
1991-ben a népdalkörömet hagyományőrző tevékenységéért Európa-díjjal jutalmazták.
Négy éve ismét Érden élek, 92 éves édesapámat ápolom, megunhatatlanul rajongok Gábor, Csilla és Lívia unokáimért. Ha csak tehetem, írok, mesélek.
Kitüntetéseim:
A Népművészet Ifjú Mestere, 1973.
Sebestyén Gyula Emlékérem, 1983.
Bessenyei György Emlékérem, 1987.
A Népművészet Mestere, 1992.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje, 1994.
Érd Városért, 1995 (a népdalkörrel együtt)
Sebestyén Ádám díj,
Érd Városért, 2001. (a népdalkörrel együtt)
„Rendületlenül” érdemérem, 2004.
Csuka Zoltán-díj, 2004.
Előadóestjeim:
„Édes hazám, mit vétettem” (előadó est a bukovinai székelyekről)
„Móduvának nagy a széje.” (előadóest a csángó magyarokról)
Jó estét Mária! ( apokrif történetek Szűz Mária életéből, imák, hiedelemmondák)
Egy asszon két vétkecskéje (bukovinai székely, gyímesi és moldvai népi szerelmes történetek)
Meseműsorok:
Kicsi Kégyókirályfi
Katyika meg Matyika
Aranyhajú ikergyermekek
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Forrás: http://www.folkinfo.hu/kokarozi/
Kóka Rozália – Wikipedia
Kóka Rozália könyvei, kiadványai: