Izményi Székely Népi Együttes

Izményi Székely Népi Együttes

Izményi Székely Népi Együttes

Az Izményi Székely Népi Együttes 1971-ben alakult. Az akkori, helyi Gábor Áron Mezőgazdasági Termelőszövetkezet megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából a vezetőség felkérte a helyi pedagógusokat, szervezzenek ünnepi műsort. Ez alkalomból székely népdalokat és a székely „hétfélés” táncot mutatták be. A rendezvény nagyon jól sikerült és a szereplők egy része úgy döntött, hogy megszervezik a hagyományörző népi együttest.
Az együttes 1973-ban felelevenítette a Betlehemes játékot, melyet a faluban nagy örömmel fogadtak. A Betlehemes játék leírását még Bukovinából hozták magukkal őseink, kézírásos formában. A csoport létszáma néhány éven belül közel ötven főre emelekedett, minden korosztály képviseltette magát.
Első fellépésük a Hagyományörző Együttesek Országos Találkozóján, a Pécsváradi Leányvásáron székely népdalokból és a hétfélés táncból állt. A zsűri elnöke Vásárhelyi László a következőket mondta: „A székelyeknek van egy nagyon szép páros táncuk, a silladri, azt kellene felkutatni és megtanulni.” Erre az indíttatásra a csoport akkori vezetője, Csiszér Ambrusné keresni kezdte, hogy a faluban ki az, aki tudja ezt a táncot. Így talált Drávai Pálra, aki Bukovinában egy lakodalmas zenekar dobosa volt. Pali bácsi és László Tádiuszné (Erzsi néni) mutatták be a silladri tánc lépéseit. A fiatalok tőlük tanulták el. Egy alkalommal az egyik fiatal táncosnak feltűnt, hogy Pali Bácsi már megint más lépést mutat be és másként táncol, majd így szólt: „Pali bá, kend mindig más lépést mutat, másként táncolunk, most melyiket tanuljuk meg, melyik a jó?” Az öreg rafináltan vigyorgott, majd így szólt: „Fiam! Nekem van vagy három zsákra való a fejembe, hogy melyiket járom, az attól függ, hogy melyen kedvem van.”
Élt a falunkban egy kiváló prímás is, aki ismerte és játszotta a verbunkos és a silladri dallamát, őt László Lászlónak hívták. Ezeket mesélte a verbunkról és a silladriról: „A lakodalmakban, keresztelőkben és a bálokban a hétfélést táncolták. A verbunkost csak a szünetekben jól táncoló férfi járta. Amikor fehérnépet hívott maga mellé, akkor a silladri tánc került elő. Ilyenkor egy-két zenész húzta csak, a többi vendég néző volt.”
1975-ben Sütı András Kis ember születik címő tévéfilmjében a csoport közremőködött a Betlehemes népszokással. Ezzel a színdarabbal 1976-ban arany fokozatot nyert Mezőtúron a falusi színjátszócsoportok országos minősítésén. Újabb és újabb felkérések érkeztek az ország minden tájáról, baráti kapcsolatok kezdtek kialakulni. 1976-ban részt vett a Tamásiban megrendezett népviseleti ruhabemutatón, ahonnan az első díjat hozta el. 1978-ban a Pécsváradi Leányvásáron arany minősítést kapott a Leányok megéneklése című műsorszám és még ebben az évben továbbjutott az országosan megrendezett „Repülj Páva” című vetélkedőn. Ez a siker nagy fordulatot hozott nemcsak a csoport, hanem minden székely ember életében is. A székelyekről alkotott vélemények és az etnikai hovatartozásukról téves információk éltek egyes nem székely emberekben. A döntőbe a Baranyában élő csángó magyarok és a Tolnában élő székely magyarok mutathatták be a népi örökségüket. Az együttes versenyprogramját Szabadi Mihály népművelő szerkesztette.
1979-ben a „Röpülj páva” vetélkedő győzteseként az egész országban ismertté vált a tánccsoport. 1980-ban a SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) által meghirdetett Hagyományorző Együttesek Néptánc találkozóján bemutatta a lakodalmas népszokást és arany fokozatú minősítést kapott. 1981-ben földolgozta és színpadra állította a Keresztelős népszokást. Ebben az évben jelentősebb fellépésük volt még a Hagyományörző együttesek országos bemutatkozásán Budapesten, a Dunamenti Folklór Fesztiválon, a Zenei Világnapon, Debrecenben. A „Cimbalom története” című tévéfilmben közremőködött, a Francia Televízió Bartók Béla nyomán című emlékmősort készített. A csoport a közművelődésben végzett kiváló munkájáért „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt kapott megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából. 1982-ben huszonhét fellépésük volt az ország különböző rendezvényein. A Riporter kerestetik című tévé vetélkedőben közremőködött. A feldolgozott keresztelős népszokással részt vett a Szövetkezeti Fesztiválon és arany minősítést nyert el. Az együttes gyermek csoportja is több alkalommal megméretette magát, szépen eltanulta a táncokat és így részt vehetett a Kaposváron megrendezett Dél Magyarországi Gyermektánc Találkozón. Nemcsak a táncokat, hanem az énekeket is elsajátították.
1983-ban A Magyar Televízió Hét című műsora közvetítette a karácsonyi népszokásaikat, majd a Budapesti Néprajzi Múzeum is fölkérte szereplésre. 1984-ben egy újabb népszokást dolgozott föl, a Húshagyatit, amit a Budapesti Tavaszi Fesztiválon nagy sikerrel be is mutattak.A Művelődési Minisztérium a csoport kiemelkedő munkájáért a „Kiváló Együttes” díjat adta át. 1985-ben az országos hagyományörző rendezvényeken állandó szereplő volt. Például a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, Gödöllőn, Pécsváradon. 1987-ben a folytonos gyűjtőmunka újabb népszokás feldolgozását eredményezte. A Móduvázás, ami igen szívhez szóló, legkedvesebb műsorszámuk lett. Az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézet nívódíjat adományozott az együttes eddigi munkájáért. Az 1988-as év is szép és mozgalmas volt a csoport életében. Külföldi csoport fogadása, NSZK-ba utazás, tizenkilenc helyi szereplés, minősítés ,újabb népszokás – a Regutázás – feldolgozása. Ezzel a mősorszámmal a Szövetkezeti Fesztiválon arany minősítést kapott.
Az 1990-es évben a Nagyszombati határkerülést dolgozta fel. A zsűri látva ezt a műsorszámukat is, arany fokozattal minősítette. A Dunamenti Folklór Fesztivál elnöksége díszoklevelet adományozott a tánccsoportnak a több éves szerepléséért. A kiemelkedő munkáért a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a „Kiváló együttes” címet adományozta. 1992-ben Franciaországban volt vendégszereplésen .Az 1994-ben megrendezésre került Szövetkezeti Néptáncosok XV. Országos Találkozóján a Keresztelős népszokásukkal arany minősítést szerezett. .
Az ezt követő évtizedekben nemzetközi kapcsolatai folyamatosan bővültek. Európa számos országában jártak és vitték hírűl a bukovinai székely kultúrát. Több alkalommal vendégszerepeltek Németországban, Lengyelországban, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Romániában és Ukrajnában.
Csiszér Ambrusné 2012 tavaszáig dolgozott lelkiismeretesen és sikeresen az együttesért, mely az egész falu életére nagy hatást gyakorolt. A jelenlegi fiatal és lendületes tánccsoport mindent megtesz azért, hogy méltóképp léphessen Margit néni nyomdokaiba. Huszonnyolc felnőtt és harminc gyermek szorgalmasan próbál hétről hétre, hogy a lehető legpontosabban megörökítse és adja tovább a Bukovinai Székely népszokásokat, népdalokat és táncokat az utókor számára. Az együttes művészeti vezetője Csiszér Éva, csoportvezetője Sebestyén Vince.

Izményi Székely Népi Együttes gyermekcsoportja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük