• Madéfalván zajlott a bukovinai székelyek idei néprajztábora

    Közzétéve: 2018. november 12, by in Hírek, Rendezvények

    Kömény Kamilla írása

      Nem mindennapi eseménynek adott otthont a héten Madéfalva, ott tartották a Bukovinai Székely Néprajzi Tábort, amelynek célja volt a bukovinai székely értékek átadása a fiataloknak.  

     

    Lassan három évtizede dolgozik azon a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, hogy fiataljaikat identitástudatra neveljék, és ugyanez a célja az évente megszervezett néprajzi táboruknak is, amelyet idén Madéfalván tartottak ‒ számolt be érdeklődésünkre Lőrincz Etel táborvezető. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnökségi tagja továbbá kifejtette, a táborokban lehetőség nyílik a fiatalokkal hosszabb ideig foglalkozni a bukovinai székelyek történelmével, hogy hol van Bukovina, milyen volt az élet ott, milyen az ének- és tánckultúrája. Azt is megtudtuk, hogy kezdetekben arra törekedtek, hogy minél több fiatalt bevonjanak a táborba, a tapasztalata alapján viszont arra jutottak, hogy évről-évre 15-25 fiatalnak biztosítanak lehetőséget a táborozásra, akiket legalább 4 évig tanítanak. A bukovinai székelyek történelmével, ének- és tánckultúrájával ismerkedhettek meg a táborozók. Megismerni egymást- felhívású volt az idei, madéfalvi tábor különlegessége. Erre az alkalomra olyan településekről hívtak előadókat, ahová a madéfalvi veszedelem után szétszéledtek a székelyek. Ugyanis a bukovinai székelyek a vérengzés miatt Madéfalváról Gyimesek felé indultak, onnan Moldvába, majd Bukovinába, Bácskába végül pedig Magyarországra érkeztek.

     

    Tehát ezeken a településeken, illetve a kirajzások révén Al-Dunánál, Marosludason, Csernakeresztúron is „véreik vannak” magyarázta Lőrincz Etel. Az előadások és foglalkozások nyitottak voltak, tehát aki azok iránt érdeklődött, felkereshette a Zöld Péter Általános Iskolában lévő táborozókat ‒ részletes programjukat pedig kifüggesztették a madéfalvi közbirtokossági székháznál.

     

    Mesék, dalok, történelem

     

    Az Al-Duna melletti Hertelendyfalváról érkezett a táborba Lőcsei Antal mesemondó, aki nagy megtiszteltetésnek nevezte az eseményre kapott meghívást. Mint mondta, ő maga mesélni tud, a történelmüket a helyiektől ismeri, így azokból próbál átadni a táborozóknak. Fábián Éva népdalénekes bukovinai székely családban született, de a második világháború után Tolnába, Baranyába kitelepítetteket nem fogadták be a helyiek, „gyüttmenteknek” nevezték őket. Emiatt az a közösség, ahová mindig haza tud térni, az a bukovinai székelység. Mint kifejtette, a vándorlás alatt a bukovinai székelyek dalokkal, mesékkel vigasztalták egymást, ő maga az énekeket igyekezett és igyekszik összegyűjteni, illetve továbbadni. Nyisztor Tinka pusztinai néprajzkutató a moldvai csángó magyarokról változatos témákban tartott előadásokat. A tábor legnagyobb hozadéka az volt számára, hogy bukovinai székelyekkel lehetett együtt, ugyanis szeretné ha a testvéri kapcsolatokat fenntartanák.

     

    Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke is részt vett a táborban, aki elmondta, nagy öröm, hogy hazatérhettek Madéfalvára ezzel a táborral, ugyanis fontosnak tartja a kapcsolatfenntartást a bukovinai székelyek és testvéri közösségeik ‒ például a madéfalviak között.  Kiemelte, a táborok során a munka, a gyűjtés mellett a legfontosabb továbbra is, hogy a megismert, újratanult értékeiket éltessék és átadják a fiataloknak. Arra is rámutatott, hogy a tábor nem jöhetett volna létre a sok közreműködő, a madéfalviak hathatós segítsége, illetve a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatása nélkül.

     

    Feltárt népcsoport A bukovinai székely népcsoport sajátossága, hogy egyrészt tudják mikor születtek ‒ 1764. január 6-án reggel hét órakor ‒, másrészt sok fénykép fennmaradt róluk, ugyanis amikor Bukovinából Magyarországra készült az öt bukovinai székely falu ‒ Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva ‒ lakossága, lefényképeztették házaikat, fényképet készíttettek magukról. Ahhoz pedig, hogy el tudjanak menni, útlevél, azaz hazatérő készült, amelyben szintén volt fénykép a családról és pontos leírás a családtagokról. Az elmúlt években törekedtek ezekből az iratokból minél többet lefényképezni, beszkennelni a néprajzi táborok során is, illetve elérhetővé tenni azokat. Ezáltal a bukovinai székelység a legjobban feltárt népcsoportnak nevezhető. Tehát a néprajzi táboroknak nemcsak a célja többszörös, hanem az eredménye is: a gyűjtések és identitástudat erősítés mellett, a szövetség vezetőségébe több néprajzi táborból kinőtt fiatal is van, de néptánccsoportok, egyesületek vezéralakjai is kerültek innen ki ‒ osztotta meg velünk Lőrincz Etel.(Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: https://szekelyhon.ro/aktualis/madefalvan-zajlik-a-bukovinai-szekelyek-idei-neprajztabora)

     

     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.