A képek a linkre kattintva megtekinthetőek.
Domokos Gábor fotói
2020-02-07 nap bejegyzései
Maroknyi székely dokumentumfilm vetítése Hőgyészen
Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes: Fészek nélkül
Fészek nélkül – Bukovinai székelyek című előadása
INGYENES program
A Fészek nélkül – Bukovinai székelyek című előadás dramaturgjának, Lőrincz Beátának és a műsor rendező – koreográfusának, Varga Zoltánnak gondolatai.
Az előadás ott kezdődik, ahol a bukovinai székelyek kálváriája: 1764. január 7. Madéfalvi veszedelem, és ott ér véget, amikor a hosszú és küzdelmes út 1945. tavaszán megszűnni látszott, ugyanis a bukovinai székelyek ekkor telepedtek le a magyarországi Tolna és Baranya megyében.
Ez, a ma már 255 évet felölelő történelmi múlt őrzi azt a kulturális örökséget, amely a bukovinai székelyek vándorlása alatt rétegződött úgy, hogy közben mindvégig megőrizte székely vonásait. Ezen kulturális örökség részét képezi egy sokrétű néptánc és népzenetörténetnek, amely tánctörténeti szempontból is érdekes. Olyan elemeket hoz magával, amik a XVIII. századbeli Székelyföldön még éltek, de ma már csak leírásokban jelenik meg.
Sokrétű, mert más népek táncait (szerbek, ruszinok, románok, németek, lengyelek, zsidók) és énekeit veszik át a velük való érintkezés során, amelyek hatással voltak a bukovinai székelyek kultúrájára. Hiszen Bukovinában sok nemzetiség élte együtt mindennapjait békében az Osztrák-Magyar Monarchia idején, míg a politika hagyta. A bukovinai székelység életét ez a sokszínűség, ugyanakkor az öt falu (Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten) saját zárt magyar közösségei határozták meg.A történelem azonban durván beleavatkozott életükbe. Az I. világháború, a trianoni békediktátum, a bécsi döntés, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése lehetetlenné tette, hogy továbbra is megtartsák székely-magyar közösségeiket, ezért a magyar kormány segítségével Magyarország belső területeire települtek. Azonban itt sem volt megállásuk. Először a délvidéki Bácskában, az oda korábban telepített dobrovoljácok helyére kerültek, ahonnan 1944-ben fél óra leforgása alatt menekülniük kellett hátrahagyva frissen épített házaikat. Majd Tolna és Baranya megye kitelepített német lakosságának helyére kerültek. A hányatott sorsú bukovinai székelyek szenvedés története nem egyedülálló. Ez egyszersmind a Kelet-Közép-Európában élő nemzetek sorsa a XX. században.
A bukovinai székely táncokat a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosainak a lábára illesztve, ezen hangulatok segítségével mutatjuk be azt a történelmi helyzetet, amiben éltek, szerettek, örültek, bánkódtak, gyerekeket neveltek. A tánccal egyetemben fontos szerepet töltenek be a műsorban az archaikus énekek-éneklések, amelyek Kodály Zoltán 1914-es bukovinai gyűjtéséből származnak, illetve olyan dallamok, amelyek a bukovinai székelyektől kerültek a magyar népzene tárába, keservesek, amelyek a kálváriájukat dolgozzák fel.
Összességében a Fészek nélkül – Bukovinai székelyek című előadás tánccal elmesélt szenvedéstörténet, tánctörténelem, amely példaként mutat rá a Székelyföldről elszármazott testvéreinkre, jelezvén, hogy az őseinktől örökölt kultúrát meg lehet tartani minden körülmények között, és mindig újra lehet kezdeni, legyen bármennyire mostoha is a sors velünk, csak egy határozott lépés kell, akár az ismeretlenbe is. A bukovinai székelyek ma is híven őrzik hagyományaikat, büszkék székely származásukra, melyet segített megőrizni a megtartó hit a szeretetben és összetartozásban.
„Olyanok vótunk, mint egy kicsi fa, melyiket elültetnek, s eppe csak gyükeret vertünk, imá kitéptek, osztán megint belé egy más helyré. A fák nem es bírták vóna ki.”
/Lőrincz Imréné Gáspár Anna/
Rendező – koreográfus: Varga Zoltán
Dramaturg: Lőrincz Beáta
Zenei szerkesztő: András Orsolya, Mihó Attila
Felvételről közreműködik: Konta Noémi, Mihó Attila és barátai, Vizeli Máté, Fülöp Zoltán színművész
Alkotótársak: Fekete Etelka, Radák János, a Hargita Együttes táncosai, Fazakas Misi
Igazgató, művészeti vezető: András Mihály