Tusa János

1930. szeptember 16-án született Istensegítsen. Jelenleg Bonyhád-Majoson él. 43 évesen kezdett faragni, először Lőrincz Imrétől tanult, majd 1988-ig a megyei faragó szakkörben Balázs Gyulától. Rendszeresen megfordult a szekszárdi és a dombóvári fafaragó táborokban.
Munkája során megszerezte a művészeti szakkör vezetésére alkalmas végzettséget is. Betegsége mára megakadályozta a munkában, de alkotókedve hatalmas;  mintákat rajzol, és élettörténetét írja.
Bár későn kezdett faragni, rendkívül termékeny alkotó. Faragott székely kapukat (Bonyhád, Gara, Kakasd), kopjafákat (Bonyhád, Kismányok, Nagymányok, Izmény, csátalja, Mohács, Palotabozsok), keresztfákat (Hadikfalva, Bátaszék, Kismányok) templom-belsőket – padokat, karzatot, szentségtartót, oltárt, felolvasó széket – (Kismányok, Kéty, Kakasd, Aparhant, Majos), bútorokat, fali – és használati tárgyakat.
Részt vett országos, megyei kiállításokon, vándorkiállításokon; Budapesten, Tolna-Mözsön, Kismányokon, Szekszárdon, Dombóváron, Ozorán, Tamásiban.
1996-ban alkotótevékenységét a Székely Szövetség Sebestyén Ádám-díjjal jutalmazta.