A Székely Ház története

Bíró Sándorné: A Székely Ház

A Székely Ház létrehozásáról az „álom” 1999-ben született meg, a Szövetség első önálló irodájában. A városi könyvtártól béreltük az alig hat négyzetméteres irodát, ahol e-sorok írója megkezdte a munkáját. Az irodát hamar berendeztük, a bútorok mellett Fábián Mártonné, Balbina néni rongyszőnyegei és szőttes terítői, tették otthonossá a kis helységet. Az első pályázat a néprajzi táborra még írógéppel készült, ötször újra gépelve, mivel ott nincs lehetőség hibát javítani vagy a fogalmazáson változtatni. A munka könnyítése és a XXI. századi technika megkívánta a számítógép használatát, vettünk is gyorsan egy használt gépet.

Megkezdődhetett a pályázatok „sorozatgyártása”, 2000-ben összesen húsz darab. Többek közt sikerült megnyerni az irodában dolgozó munkabérét, Potápi Árpád elnökünk segítségével a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.

Legnagyobb eredményként, az álmaink megvalósulását jelentő ingatlan elnyerését emelhetjük ki, melyben a Székely Házat kialakíthattuk. A pályázatot a Kincstári Vagyoni Igazgatóság írta ki, az állami ingatlanokra, civil szervezetek számára, ezen volt Szövetségünk sikeres. 200l. június 14-én a Bonyhád, Dózsa György u. 29. szám alatt álló épület birtokbaadása megtörtént. Ekkor még az előző bérlő egy varrodát működtetett a házban és csak a két utcafronti helységet vehettük igénybe. Festettünk, mázoltattunk, nagyrészt adományozott bútorokkal, és Balbina néni, Dávidné Veronka, Lőrinczné Vilma néni gyönyörű szőtteseivel berendeztük. Előadótermet és egy irodát alakítottunk ki. Nagy-nagy boldogság volt, amikor 2001 őszén, a könyvtári kicsi irodánkat ideköltöztethettünk, a saját „kicsi fészkünkbe”, melyet 2001. december 12-én ünnepélyesen fel is avattunk, sok-sok velünk örülő vendéggel együtt.

A házban működő varroda bérleti szerződése 2002 decemberében lejárt és átvehettük egész épületet, ami közel 400 négyzetméteres és erősen lelakott állapotban volt. A következő nagy feladat a felújítás és főleg az ehhez szükséges anyagiak megteremtése. Először csak három helységet tettünk rendbe, nagyrészt társadalmi munkával, majd 2003 őszén egy, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázaton egy millió forintot nyertünk a felújításra. Megkezdődött a nagy munka és 2004 márciusáig az egész első épületszárny megújult.

Berendezésre került a tájszoba a Völgységi Múzeum és sok más adakozó segítségével. Elindítottuk a szövőszakkört is Lőrinczné Vilma néni vezetésével. Kialakítottunk egy konyhát és éttermet valamint egy kiállító helységet is. Lassan belaktuk az egész nagy házat, ahol a Bonyhádi Székely Kör népdalcsoportja heti rendszerességgel énekpróbákat tart és más rendezvényeket szervez. A Szövetség számos rendezvényének is otthont ad, de szívesen foglalják el a gyermekek nyaranként, a néprajzi táborok alkalmával.

Nagy örömünkre 2006. június 26-án felszentelhettük a házunk bejárataként elkészült Székely Kaput, melyet Szemcsuk István faragott és Ömböli Zoltán, Ömböli Viktor végezte az asztalos munkát. Az udvarunk egy része is térburkolatot kapott, hogy megszépülhessen az ünnepre, melyen ismét sok vendég örült velünk az újabb, szemmel látható eredményeknek. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy kevés civil szervezett tart fenn és működtet egy ekkora ingatlant kizárólag pályázati pénzekből, ez rengeteg munka gyümölcse.

 

A szerző: Bíró Sándorné, született Antal Ágnes, a Szövetségnél titkári és irodavezetői feladatait látta el, egyedüli alkalmazottként, 1999-től 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig. Azóta is, mint könyvelő és mindenben segíti, támogatja utóda, Szarvas Irén munkáját, tehát nem szakadt el a háztól, ami számára nem „csak egy munkahely”volt. Ezer szál köti ide, mert ő az elnöke a Bonyhádi Székely Körnek 1997-től, aminek a tagja volt már 1989-ben, a megalakulásakor is. Az általa vezetett egyesület 2001-ben Sebestyén Ádám díjat kapott. A Szövetségnél végzett munkájáért pedig 2008-ban ítélte oda számára a vezetőség ezt a díjat.