DNS-kutatás

Elizabeth Long: A bukovinai székelyekkel kapcsolatos DNS-kutatás története és eredményei

Bevezetés

Amerikai állampolgár vagyok. 1998-ban kezdtem érdeklődni a bukovinai székelyek történelme iránt, amikor elkezdtem kutatni lányom dédnagymamájának, Sebestyén Bernadettnek (Bernice Sebastian Cizzar) a családfáját, aki 1910. január 1-jén született Andrásfalván. Nem gondoltam volna, hogy egy „egyszerű” kérdés egy tízéves programba torkollik, aminek természetesen még ma sincs vége! Amikor megkérdeztem a nagymamát, honnan származik a családja, azt mondta: „Bukovinából, egy Andrásfalva nevű helyről, de valójában nem tudom, hogy merre van.” Ő csak kétéves volt, amikor kikötött a hajó édesanyjával, Fábián Erzsébettel, a hároméves Ilonával és a hathónapos Ágnessel, hogy találkozzanak édesapjukkal, Sebestyén Fábiánnal a kanadai Calgaryban.

A kutatás kezdete

A családfakészítéshez elkezdtem keresni az anyakönyvi adatokat, de meg kellett állapítanom, hogy Andrásfalva katolikus anyakönyveit sohasem vették mikrofilmre (mint ahogy ez megtörtént Hadikfalva, Istensegíts és Józseffalva esetében), tehát nincs lehetőség kutatni őket az Egyesült Államokban. Többen mondták nekem: ezek az anyakönyvek a II. világháborúban semmisülhettek meg, tehát előfordulhat, hogy „sohasem” tudom meg a család történetét. Nem akartam ilyen könnyen feladni, ezért elkezdtem olvasni dr. Dégh Linda „Népmesék és társadalom” című könyvét, amiből megtudtam a bukovinai székelyek vándorlásának történetét Bácskába, aztán pedig Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyékbe. Rájöttem, hogy székelyek már nem élnek Bukovinában, de most már tudtam, hol kell őket keresni.

1999 őszén e-mailt küldtem Fábián Tamásnak Aparhantra (Tamás 18 éves gimnazista volt) és megkérdeztem, tud-e valamit nagymama szüleiről, az 1883-ban született Sebestyén Fábiánról és az 1886-ban született Fábián Erzsébetről? Legnagyobb meglepetésemre Tamás válaszában közölte, hogy családi kapcsolatban voltak velük és rögtön mellékelt egy fényképet Fábián és Erzsébet 50. házassági évfordulójáról! Kiderült, hogy lányom Katie és ő negyedfokú unokatestvérek. Ennek ellenére megmaradt az anyakönyvek őrzési helyének rejtélye. Végül Tamás felkereste Rudolf Lászlót Bátaszéken, aki Józseffalva anyakönyvi adatainak átírásán dolgozott. László emlékezett, hogy Andrásfalva katolikus anyakönyvei Aparhanton vannak a plébánián. Más szavakkal: kb. 100 méterre találhatók Tamás házától!

Tamás bemutatott Lászlónak: 2009 decemberében együttműködésünk 10. évfordulójáról emlékezhetünk meg. Az első kapcsolatfelvétel után elkezdtünk dolgozni egy egyszerű, számítógépes adatbázison, amelybe először Józseffalva és Andrásfalva (katolikus és református) adatait vittük fel. A következő évben kibővítettük az adatbázist a másik három faluval (Hadikfalva, Istensegíts és Fogadjisten). Végül a nagyobb székely telepek (Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve, Gyorok, Déva, Vajdahunyad, Marosludas, Csernakeresztúr, Sztrigyszentgyörgy) adatait is megszerezte László, s folyamatosan viszi fel őket. E sorok írásakor több mint 93.000 személy adata szerepel az adatbázisban.

Kanadai leszármazottak

Később elkezdtem kutatni a kanadai hajóslistákat, hogy megpróbáljam dokumentálni annak a kb. 700 bukovinai székelynek a kivándorlását, akik 1905-1914 között mentek a Saskatchewan tartományban lévő Regina város melletti területre és megalapították a „Székelyföld” nevű falut (ma Arbury néven ismert). Ezeknek a kivándorlóknak ma százával élnek leszármazottai Regina térségében. Többen közülük levélben kerestek meg Bukovinából származó őseik és Tolna megyében élő rokonaik után érdeklődve a kapcsolatfelvétel reményében.

2002-ben Rudolf Lászlót és engem meghívtak Reginába a Kelet-Európai Családtörténeti Szövetség (FEEFHS) éves konferenciájára, ahol mindketten előadásokat tartottunk a bukovinai székelyek történelméről és az adatbázis programról. Látogatást tettünk Székelyföldön, sok leszármazottal találkoztunk és lefényképeztük a kivándorlók által 1911-ben alapított Szent Anna templom temetőjét.

2004-ben nyugdíjba mentem a kaliforniai San Diego-ban lévő munkahelyemről, ahol szoftverelemzőként dolgoztam és áttelepültem Európába, hogy utazni tudjak és folytathassam kutatásaimat. Budapestre költöztem, ahol jelenleg is élek. 2005-ben megszerveztem egy buszos kirándulást 15 kanadai leszármazottnak Bonyhádról indulva (ahol négy napot töltöttünk) Bukovináig Csernakeresztúron, Segesváron, Csíkszeredán és Madéfalván keresztül. Többeknek ez volt az első útja Európába és mindnyájan izgatottak voltak, amikor meglátták őseik szülőhelyét, és Magyarországon találkoztak rokonaikkal. Úgy hiszem, hogy ezeknek a családoknak a kapcsolatfelvétele a Bukovina adatbázis program egyik legfontosabb eredménye.

Erdély

Mivel Lászlónál jó kezekben van az adatbázis program (az öt falu alapításától az 1700-as évek végéig a legtöbb adat számítógépre van víve), elhatároztam, hogy figyelmemet arra a kérdésre fordítom, honnan jöttek ezek az emberek, mielőtt Bukovinába kerültek volna. Sajnálatos, hogy az anyakönyvekben csak általános kifejezéseket használnak a római katolikusok származási helyére (úgy mint „Csík” és „Háromszék”). A reformátusoknál a „Források a bukovinai székelyekről” című könyv 70. oldalán néhány konkrét várost megneveznek Maros és Szatmár megyékben. Eddig 15 kutató utat tettem Csík és Háromszék levéltáraiba (most Hargita és Kovászna megye). Mivel több száz különböző anyakönyvet kell átnézni, ez egy lassú folyamat, de már megtaláltam néhány család eredetét a Bogos, Csobot, Daradics, Kajtár, Kóka, Palkó, Szentes és Zsók családokból, az Ömböli családot Szatmárnémetiben és a Bíró, Buta és Győrfi családokét a Maros megyei Magyarpéterlakán.

DNS program

Habár az erdélyi anyakönyvek sok nyitott kérdésre választ adhatnak, a legtöbbjük időben visszafelé csak az 1700-as évekig tartalmaz adatokat. Sokszor nem lehet csak írásos adatok alapján meghatározni a kapcsolatot a bukovinai és erdélyi családok között. Ezért 2006 júliusában elindítottam a „Bukovina DNS Y kromoszóma programot”. Az Y kromoszóma változatlanul öröklődik apáról fiúra évezredeken keresztül. Összeállítottam egy 100 különböző bukovinai vezetéknévből álló teszt készletet és utána ugyanazokat a neveket igyekeztem tesztelni Csíkben és Háromszéken. Eddig az alábbi neveknél sikerült DNS egyezőséget kimutatni bukovinai és erdélyi családok között:

Bogos (Csíkszépvíz)
Both (Székelypetőfalva)
Csobot (Kászonújfalu)
Daradics (Gyergyókilyénfalva)
Fábián (Kézdiszentlélek) Istensegítsi, nem pedig andrásfalvi Fábiánok!
Kajtár (Csíkdánfalva)
Kismődi (Csíkzsögöd)
Kóka (Csíkzsögöd)
Szentes (Madéfalva)
Zsók (Csíkdánfalva)

Most érkeztem vissza Magyarországra egy háromhetes levéltári kutatás és DNS mintagyűjtés után. Both László Párizsból (istensegítsi leszármazott) volt a sofőr, tolmács és felbecsülhetetlen segítő ezen az úton. László találkozott a „DNS unokatestvérével”, egy fafaragóval a háromszéki Gelencén, és 20 új mintával tértünk haza. Remélhetőleg ezek közül néhány megegyezik bukovinai családokéval.

Gratulálok a szövetségnek, hogy húsz éve szolgálja a bukovinai székelyek közösségét!

Elizabeth Long

A bukovinai székely DNS-kutatás eredményei