A Bukovinai Székely Hagyományőrzők Szakmai Továbbképzésének elsődleges célja, hogy a hagyományőrző csoportok vezetőinek elméleti és gyakorlati ismeretei folyamatosan bővüljenek, ezáltal a településeken zajló értékmentő tevékenység egyre magasabb színvonalra emelkedjen. Jól tudjuk, hogy a csoport vezetése, a helyi műsorok szervezése, a forrásteremtés, a folyamatos próbák, az utazások megtervezése és megvalósítása, és megannyi rendszeres feladat mellett egy kistelepülésen nagyon könnyű az „elszigetelődés”, a „bezárkózás”. A hosszú évek alatt rutinszerűen vesszük az elénk kerülő akadályokat, újabb és újabb kihívások elé állunk, melyeket több-kevesebb sikerrel élünk meg. De mindezek mellett nem jut idő arra, hogy oldalra tekintsünk, vajon a többi kollega, a tánccsoportok, népdalkörök épp mivel foglalkoznak, milyen szakmai munkát folytatnak.

Mindannyian azért áldozzuk a családunktól, barátainktól ellopott temérdek időt, energiát a hagyományőrző tevékenységre, mert saját felmenőink, nagyszüleink, dédnagyszülőink féltve őrzött, büszkén vállalt kultúráját éltetjük ezzel tovább. Ezért ebből a mára igen szerteágazó, oldalhajtásokkal dúsított, de virágzó kultúra legtisztább, legegyenesebb hajtásait kell tovább növelnünk. A rossz irányba haladó oldalhajtásokat pedig lassanként le kell nyesegetnünk. Ennek érdekében indult útjára a szakmai továbbképzés.

1995-1996-ban a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ szervezte meg az alapfokú (korábban C kategóriásnak hívott) néptáncoktatói tanfolyamot. Itt szép számmal végeztek bukovinai székely táncosok. Itt és ekkor merült fel a Szabadi Mihály ötletére és Wagnerné Pál Ágnes, a tanfolyam szervezőjének támogatásával az igény egy kimondottan bukovinai székely táncokkal foglalkozó képzés indítására.

Ezt követően elnökségi üléseken és néptáncos berkekben egyaránt többször foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Mígnem a 2000. esztendőben a Szövetség részéről felkerestem Wagnerné Pál Ágnest, aki a bonyhádi művelődési központ vezetőjeként lelkesen és örömmel fogadta a kezdeményezést. Eleinte táborról beszéltünk, aztán számba vettük, hogy a csoportvezetők nagy része családos, elfoglalt ember és így döntöttünk végül a hétvégi kétnapos képzési forma mellett. A művelődési ház részéről Hitter Zsolt kapta meg a továbbképzés szervezését feladatként.

2000. október 20-21.
Andrásfalvy Bertalan a bukovinai székelyek néprajzáról, Lőrincz Etel a viseletről, és Szarvas Irén a pályázati tudnivalókról tartott előadást. Gyakorlati oktatók Radák János, Falkainé Jakab Éva voltak.

2001. november 17-18.
Nyitrai Mariann a népszokásainkról beszélt, míg a további program az előző évhez hasonlóan alakult.

2002. november 23-24.
Nyitrai Mariann az előző évi népszokásainkról szóló előadását folytatta, ezt követően Szabadi Mihály a szokások színpadra rendezéséről beszélt, Csiszér Ambrusné pedig a már minősült színpadi koreográfiákat mutatta be. Forrai Ibolya a népszokásokat kísérő tárgyi eszközök és kellékek használatáról osztott meg érdekes ismereteket a jelenlévőkkel. A gyakorlati képzést Radák János és Nyitrai Mariann végezték. Ebben az évben volt a Csurgó Zenekar Istensegíts című lemezének bemutatója az esti táncházat megelőzően.

2003. november 22-23.
A délelőttöt Forrai Ibolya téli ünnepkörről szóló előadása indította, majd Borsi Ferenc a népzenénkről, népdalainkról beszélt. A délutáni énekes képzést Fábián Éva vezette, táncoktatónk ebben az évben Vörös Árpád volt. Este a Bartina Zenekar Hétszínvirág című lemezének bemutatója következett, mely együttes a táncos képzések és esti táncházak zenei kíséretét is szolgáltatta hosszú éveken át.

2005. november 19-20. 
A továbbképzést összevontuk a Völgységi Tájházvezetők Találkozójával, így a hétvégét elsősorban a helyi gyűjteményeknek szenteltük. Szőts Zoltán ismertette a völgységi tájházak helyzetét, majd Faidt Józsefné a bátai tájház sikeres működését mutatta be. A Hagyományok Házával való együttműködésünk is elindult, hiszen előadót hívtunk, aki az intézmény sokrétű tevékenységéről tartott előadást. A táncoktató Radák János mellett ebben az évben Falkainé Jakab Éva volt a népdalkörvezetők tanítója. A zenei kíséretet a Favirág zenekar szolgáltatta. A táncházban a Csurgó Zenekar muzsikált.

2006. november 18-19.
Két kiváló előadó, Sztanó Hédi és Németh István voltak vendégeink, és a délutántól Fábián Éva, Radák János és Fekete Etelka várta az énekelni-táncolni vágyókat. Zenei kíséretről a Büdös Vornyik Zenekar gondoskodott. Ebben az évben került bemutatásra Sebestyén István Tréfás székelyfonó című lemeze is. Az esti táncházban a Bartina zenélt.

2007. november 10.
Forrás hiányában egy délutáni programra szűkült a rendezvény, ahol Lőrincz Etel a nagysikerű al-dunai gyűjtőtábor eredményeiről számolt be, Forrai Ibolya Hadikfalva falukönyvét, Csibi Krisztina pedig „A Kárpát-medence táncos öröksége III. A bukovinai székelyek táncai és táncélete” című DVD-t mutatta be.

2008. november 15.
Az egynaposra csökkent programban Kóka Rozália mesemondásról szóló előadása mellett két könyvújdonságról is beszámolhattunk, majd János Hajnalka a népdalkörvezetőknek adott hasznos tanácsokat. Ugyancsak ő tanított népdalokat ebben az évben. Táncokat Taba Csabától és Fejér Erikától tanulhattak a résztvevők, akik első alkalommal nem a bukovinai, hanem a székelyföldi hagyományainkkal ismertettek meg bennünket.

Folyamatos tanulás, tapasztalatgyűjtés, ismeretszerzés, változás, fejlődés szükséges a hagyományőrző tevékenységhez. A szakmai igényesség elengedhetetlen. A ma fiatalságának rengeteg választható útja van. Nekünk kell olyan színvonalon, tudományos alapokra helyezve, közösségi élményt is nyújtva eléjük tárni a múltat, hogy kedvet érezzen a népi kultúra megismeréséhez.

Csibi Krisztina