Adománygyűjtés a bukovinai székely temetők gondozására

A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége 2009. november 15-én, jubileumi küldöttgyűlésén, adománygyűjtést kezdeményezett a bukovinai öt falu temetőinek gondozására és a megmaradt kőkeresztek felújítására.

A 2007-ben megkezdett és 2009-ben folytatott állagmegóvó munkálatokat folyamatosan kell végezni, valamint további feladat még a református sírokról ledőlt oszlopok felkutatása, számbavétele, felállítása és felújítása. Nem annyira a felújítás költségei a magasak, inkább a felújítási munkálatokat felvállaló fiatalok számára az utazás, a szállás költségei a jelentősek, s ezek is évről-évre nőnek.

A sírkertek folyamatos gondozása érdekében indította szövetségünk az adománygyűjtést. Ebben nagy segítségünkre vannak tagegyesületeink. Eddig közel százezer forint gyűlt össze a felajánlásokból köszönhetően a jubileumi küldöttgyűlésen történt egyéni felajánlásoknak, valamint a kisdorogi, a cikói, hertelendyfalvi, sándoregyházi tagegyesületeink gyűjtésének. Egy felújítási út mintegy 300 ezer forintba kerül.

Ha a temetőink, őseink sírjai az enyészeté lesznek, semmilyen látható nyoma nem marad annak, hogy valaha Bukovina őseink szülőföldje volt, s hogy ott nyugszanak szépapáink, szépanyáink. Ezért várjuk azoknak a felajánlásait, akik fontosnak és támogatásra méltónak tartják ezt az ügyet.

A felajánlásokat a következő számlaszámra várjuk:
71800013-11157553
Völgység – Hegyhát Takarékszövetkezet

Kérjük Tisztelt Támogatóinkat, hogy átutaláskor feltétlenül tüntessék fel, hogy milyen célra ajánlják fel adományukat:
1. Bukovinai székely temetők gondozására
2. A szövetség közhasznú tevékenységének támogatására
3. Konkrét rendezvény (fesztivál, találkozó) támogatására
4. Székely Ház fenntartására, karbantartására

„€žNéztem őket,
s kicsit újra otthon voltam
a falumban, honnan egyszer
egy szép hajnalon
csöndesen kivándoroltam…”€

(Kányádi Sándor)

Márton Attila

Őseink földjén. A bukovinai székely temetők gondozása.

Bukovinai székely család gyermekeként mindig fontos szerepet játszott életemben a népcsoport kultúrájának megismerése, megőrzése. Ehhez sok segítséget, ösztönzést kaptam nagyapáméktól, Márton Mártontól és családjától, és követendő példaként szolgált édesapám tevékenysége is, aki sokat tett és tesz ma is a közösségért, a bukovinai székelységért. Mindketten részesei és legfőbb támogatói voltak annak a kezdeményezésnek, melynek eredményeképpen az öt falu templomkertjében fakeresztek és kopjafák emlékeztetik az arra járót, hogy egykor magyarok is lakták a vidéket. Mivel odahaza sokat hallottam Bukovináról, és magam is többször látogattam az egykori székely településeket, szinte magától értetődő volt, hogy érdeklődéssel fordultam minden olyan dolog iránt, ami ezzel a népcsoporttal, ezzel a kultúrával kapcsolatos.

A bukovinai öt falu temetőinek felújítása 2006 novemberében a hagyományőrző csoportvezetők szakmai képzésén merült fel ötletként a Szövetsége elnöke részéről. Később engem kerestek meg, hogy szervezzem meg a bukovinai öt falu templomkertjében álló keresztek és kopjafák, illetve a még fellelhető temetői síremlékek felújítását. Már akkor is tudtam, hogy nem egyszerű vállalkozás. Már csak az utazást tekintve sem, de a munkavégzéshez szükséges eszközök, anyagok beszerzése is előzetes tájékozódást kívánt. Nem is beszélve az anyagi vonzatáról, és az engedélyek beszerzéséről, hiszen egy idegen ország temetőjében, templomkertjében szándékoztunk felújítást, karbantartást végezni. A csapat megszervezése is igen sok időt és energiát követelt. Végül 2007 szeptemberében minden akadály elhárult, ötfős csapattal útnak indultunk: Kolozsi Mária, Mártonné Nagy Andrea, Mezei Zsuzsanna, Márton Attila, Cina Attila.

Hosszú utazás után valamikor éjjel megérkeztünk a szállásra. Aztán reggel időben felkeltünk s gondos tervezés után a legtávolabb eső faluval kezdtük a feltárást, gyűjtést, dokumentálást. Így mentünk el elsőként Józseffalvára. A temetőkertben lévő kereszttel és kopjafával kezdtük a munkát. Meg voltak kopva, de még elég jó állapotban voltak. Letakarítottuk, lesmirgliztük a fát, majd lefestettük. Kötöttünk rá szalagot, gyújtottunk mellette gyertyát. Hátul a kertben megtaláltuk id. Németh Kálmán sírját. Azt drótkefékkel letakarítottuk és kigazoltunk körülötte. Ezután megkerestük a temetőt, ami itt két sírból állt. Fűnyíróval és bozótvágókkal rendbe hoztuk a környékét és újrafestettük a sírokat. Ezek fából készült keresztek voltak. Sajnos itt nem sok sír maradt.

Második helyszínünk Fogadjisten volt. Ide már elég későn értünk, kezdett ránk sötétedni. Amikor körülnéztünk, láttunk, hogy sok dolgunk sajnos nem lesz. A temetőben már csak a kopjafa emlékeztetett arra, hogy ide valamikor magyarok temetkeztek. Helyrehozva a kopjafát, siettünk a templomhoz, hogy a keresztet is lefessük. Viszont a keresztet a románok nem olyan rég festhették le, valószínű a templom felújításakor, úgyhogy azt hagytuk, hisz nem akartuk hogy esetleg rossz néven vegyék a ténykedésünket. Bár nem fára való festékkel volt lekezelve, de legalább törődtek vele és talán ez sokkal fontosabb.

Istensegítsen másnap reggel kezdtünk, az idő elég hűvös volt. A temetőt egyáltalán nem találtuk. Voltak nálunk könyvek és azokban régi térképek, de csak füvet és pár nagyobb követ találtunk ott, ahol régen a temető lehetett. A kövekről pedig nem lehetett megállapítani, hogy sírok voltak valamikor vagy sem. Visszamentünk hát a templomhoz, ahol a kopjafa nagyon rossz állapotban volt. Azt valószínűleg pár éven belül ki kell cserélni. Ahogy tudtuk, rendbe raktuk, kiékeltük. A templom mögött megtaláltuk László István pap sírját. Nagyon szép rendben volt, még virág is volt rajta. Aztán siettünk tovább, hisz az időnk véges volt és még sok volt a tennivaló. Elértünk Hadikfalvára. A sírok ott is térdig érő gazban vártak, hiába volt elkerítve a „magyar temető”. Legalább is azt hittük, hogy el van kerítve, de a láncoknak már csak hűlt helye volt. Csak azt a három keresztet találtuk meg, amit még annak idején a nagypapám hozott ki a temető szélére. A templomkertben lévő keresztet pár éve lemázolták, szép rendben találtuk. Úgy gondoltuk, ha fel szeretnénk tárni a hadikfalvi temetőt, sokkal több idő kellenehozzá. Akkor inkább feltérképeztük, mit kell tenni, ha ismét eljövünk.

Siettünk tovább Andrásfalvára. Ezek után nehéz elhinni, hogy Andrásfalván közel 40 sírt találtunk. Nemcsak a gaz, de a román temető is körbenőtte a sírokat. Itt nem is tudtunk végezni, pedig másfél napig reggeltől estig drótkefével, fűnyíróval, bozótvágóval és festékkel iparkodtunk. Valahol öröm, hogy nem tudtunk végezni, mert itt még annyi a munka és az emlék. Sok sírt alig találtunk meg a bozótban, mert annyira benőtte már (ilyen volt pl. a főtanító sírja is). Volt, amelyik teljesen a románok által közre volt fogva (Daradics sír). Találtunk a temető legvégén pár német sírt is. A kőkeresztek közül volt, amelyik teljesen ferde volt, és volt, amit már el sem lehetett olvasni.

11 sírt sikerült rendbe tenni:
– Dávid János 1900-1926
– Mátyás Ferenc 1854-1912
– Fábián Ferenc 1878-1926
– Molnár Anna született Szöcs élt 61 évet meghalt 1917
– Szöcs József 1925-1925
– Szöcs Pál 1921-1925
– Szöcs Lajos 1918-1920
– Szöcs Gergé 1911-1915
– Szöcs Antal 1910-1915
– Dávid Gergé 1842-1905
– Daradics Mártonné Viro 1887-1930

A templomkertben itt is lefestettük a keresztet és a kopjafát. Azokat is lekezeltük, felújítottuk. Majd még aznap elindultunk haza tele élményekkel s persze egy kis csalódottsággal, hogy nem tudtunk mindent befejezni, de kicsit nagyobb falatnak bizonyult, mint először gondoltuk. Hazaérkezésünk után nem sokkal ismét elkezdtem szervezni a következő utat, hisz még nagyon sok munka maradt a temetőkben. De a sors úgy rendelte, hogy nem sikerült elmennünk a következő évben.

2009. októberében a Székely Szövetség támogatásával sikerült elindulni. Csibi Krisztina, Mezei Zsuzsanna, Cina Attila és Márton Attila alkották a csapatot. Aggodalmakkal teli volt az utazásunk, hisz az időjárás előrejelzés végig esőt és havat mondott. Egész úton folyamatosan az lebegett előttem, hogy az én felelősségem elindulni, és mi van, ha nem tudjuk elvégezni a tervezett munkát? Még több aggodalommal töltött el a dolog mikor láttam a Királyhágónál lévő állapotokat, ameddig a szem ellát csak hó volt. De a Jóisten megkönyörült rajtunk és egész idő alatt, míg a keresztek felújítását végeztük ragyogó idő volt, bár mindig 1-2 fok volt csak, de legalább nem esett az eső. Most csak az andrásfalvi keresztekkel foglalkoztunk. A sikeres felújítás következtében közel 34 keresztet sikerült felújítani és még 3-4 új keresztet találtunk a temetőben. Sajnos az újonnan talált kereszteket csak megtisztítani volt időnk, de kihúzni festékkel a feliratot már nem. Próbáltuk megőrizni a keresztek jelenlegi állapotát, de egy-két keresztet át kellett helyezzünk ill. újra fel kellett állítanunk, mert félő volt, hogy eldől.

Utolsó nap elmentünk a hadiki temetőbe, hogy annak a három keresztnek a környezetét ismét kitisztítsuk. Amíg tisztítottuk addig ketten elmentek a faluba fényképezni, dokumentálni, hogy a két év alatt mi változott. Munkánk végeztével látogatást tettünk a helyi magángyűjtemény tulajdonosánál is, aki régi ismerősként köszöntött bennünket.
A munkával töltött idő rengeteg új élménnyel, gondolattal, érzelemmel gazdagított, melyet az esti beszélgetések a szálláson csak mélyítettek, fokoztak! Néztem, hogyan fejlődik az öt falu és robbanásszerű változásokat láttam az elmúlt két évben. Félek, ha nem törődünk a temetőinkkel, egy idő után nem lesz hova szervezni kirándulásokat és lassan nem lesz hova visszamenni Bukovinába. Ezért gondolom azt, hogy azon az úton, amin elindultunk, tovább kell haladni, hisz a gyerekeimnek én is szeretném megmutatni valamikor hol is éltünk!

Miért is folytatnánk azt, amit elkezdtünk? Széchenyi István gondolatával válaszolnék erre: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.” Mindenkinek szeretnék köszönetet mondani, aki eddigi munkánkat segítette, támogatta.

A 2009-ben felújított keresztek listája:

Dávid Ferenc élt 22 évet meghalt 1919-ben
Dávid Gergéné Rozsi 1844-1899.
Dávid György élt 26 évet, meghalt 1918-ban
Dávid Gyurkáné Mari sz. Zsok 1897-1927.
Dávid Imre született 1862-ben
Dávid Ferencz élt 22 évet, meghalt 1919-ben
Dávid Mári élt 25 évet, meghalt 1921-ben
Erdős Mári született 1913 november 18.-án, meghalt 1929-ben
Erős István 1870-1918.
Fábján József élt 54 évet, meghalt 1892-ben 8. hónap 10.-én
Fábján Józsefné Kati 1870-1920 8/8.
Fábján Mártonné Víro élt 57 évet, meghalt 1921-ben
Fábián Márton 1834-1906.
Fábián Péter 1867-1910.
Ferencz Ambrus főtanító született 1880 VIII. 13. meghalt 1926. VIII. 3.
Gábris Istvánné Víró 1880-1928.
Ömböli András
Ömböli Anna a Miskáné született 1861-ben, meghalt 1935. VII. IV.-én
Ömböli Antal 1882-1931.
Ömböli Mirhály élt 65 évet, meghalt 1922-ben
Palko Joska élt 75 évet, meghalt 1937.
Palkó Joskáné Erzsok 1865-1920.
Palkó Lajos 1928-1937.
Sebestény Antal 1852-1916. 5/25
Sebestény Antal a Bada 1844 6/1 – 1920 4/16.
Sebestény József 1848
Sebestény Joskáné-Zsuzsa 1857 8/8 – 1918 3/7
Sebestény Márton 1869 – 1926.
Sebestény Mátyás 1893 2/20 – 1913 9/15
Varga Márton 1827 – 1906.
Wisniewski Antal plébános 1866 – 1914.
Zsok Antalné
Kerekesék